Nyár van. Ez a legnagyobb turistaszezon. Városi legendák keringenek több tízezer forintos éttermi számlákról, becsapós taxisokról, és még számtalan turistalehúzó praktikáról.
Van valami változás? Hogy viszonyolunk a külföldiekhez? Jó fejek vagyunk? Vagy nem …
1. számú kísérlet:
Helyszín: egy budapesti pláza parkolója
Cinkostársam a barátnőm, akiről senki nem gondolja, hogy beszél magyarul (színes bőrű).
A sztori szerint elveszett a parkolócédulánk, így nem tudunk parkolódíjat fizetni. Nyilván ilyenkor pótdíjat is kellene fizetni, de csak akkor ha az utolsó pillanatban nem kerül elő mégis…
Sztori megvan, röhögés kizárva. Menjünk.
Parkolási iroda. Ügyintéző: Józsi
Barátnőm elmesélte Józsinak angolul, hogy mi történt, elveszett, sajnáljuk, most mi legyen.
Józsi nem értette. Valahogy meg kell vele értetni a helyzetet, így kényszerűen átálltunk a nemzetközi kirgl nyelvre, ami 70 %-ban mutogatás, 30 %-ban hangutánzó szó.
Józsi megértette, és nemzetközi kirgl-ben vadul integetni kezdett a kezével, hogy menjünk. Még jó hogy elfordultunk, mert Józsi ezzel még nem végzett, kiabálni kezdett: Janikám nyisd már fel a sorompót, ez a két hülye p..a elhagyta a jegyét, és nem volt kedvem leállni velük vitatkozni!
2. kísérlet
Helyszín: Étterem, valahol a Bazilika környékén.
Itallap: a sztori itt véget is ért. Nem átvágás, rajta van az itallapon…
Hungária pezsgő 4500-ért, rövidital 23.800-ért, üdítő 950- ért, azt hiszem ez nekünk mára elég is volt, és az étlapot még nem is láttuk. Nem kívántunk egy hazai minimálbérnek megfelelő összeget elkölteni egy este alatt, közöltük hogy nem jött el a barátnőnk, és kivonultunk. Menjünk csak valami külvárosi helyre…
Jó igen, régen oroszul tanultunk, nem haragudhatunk Józsira amiért nem volt kedve vitatkozni velünk. Az árakat viszont nem értjük. Jó, legyen duplája, vagy triplája, de ne sokszorosa. Valahogy turistacsalogatónak, és nem elijesztőnek kellene lennünk. Nagyon sok olyan ország van ahol a turizmus meghatározó bevételi forrást jelent az országnak. Erre nekünk is szükségünk lenne, úgy érzem lenne helye…
Úgy érted, hogy a külföldieknek másmilyen árlistát adnak, mint a magyaroknak?… Jaaaaj… Olyan ciki. 15 éve jártam így egy ismerősömmel Visegrádon. ngolul beszéltünk. Úgy elküldtem a pincéreket a csudába. Nem is rendeltünk mogyit, és odaadták az asztalra. Gondoltam, ha az árak ilyen magasak, akkor legalább van egy kis mogyi kompenzációnak… Ki volt szórva egy tálkába. Ettünk pár szemet… Erre a két kávéra meg a mogyira kihoztak 15 éve!!! egy több mint tízezres számlát. Megtanulhatták az étteremben, hogyan káromkodik egy igazi „paraszt” magyar csaj.
Ebben az esetben nem derült ki, hogy van-e többféle itallap. Az a szomorú, hogy lépten nyomon ilyen történetekbe botlok, és ezen egyszerűen muszáj változtatnunk.