Egy félresikerült este története a legújabb „kipróbáltam” sztoriban, ami kivételesen csak a véletlen műve …
Szeretek premier előtti filmvetítésre járni. Ingyen mozi, ingyen kaja, ingyen pia, megfejelve némi színész, vagy celeb talákozással. Jó látni, hogy nem csak én öregszem, hanem ők is, és ez afféle „fontosember” érzést kölcsönöz, igaz csak egy röpke estére.
Újabb meghívás egy női magazintól, hurrá! Mit játszanak? Óh most nem érek rá megnézni. Biztos jó, megyünk. Na de kivel? Barátnő nem ér rá, szuper. Na majd a férjem. Nehéz dió lesz, de menni fog.
Az ügy érdekében időzítettem két „engemnemviszelsehová” hisztit. Egyet délután 2-re, a másodikat este 6-ra csak a nyomaték kedvéért. Az este 6-os elérte a célját, eljön. Hurrá, holnap moziba megyünk.
Időben indulunk, mert a film előtt állófogadás lesz.
A mozi előterében lekerített rész, terített asztalok, kivételesen jóképű matrózruhás felszolgáló fiúk, akik azt a bizonyos alkoholos almás italt kínálgatták pogácsával. Hm, micsoda figyelmes ez a női magazin, ilyen pasikat bérelni pincérnek …
A pogácsák, a cider elfogyasztása, és a megjelent celebek kielemezése után beültünk a helyünkre. Most vettem csak észre, hogy alig van pasi a nézőtéren. Akkor ez valami romantikus film lesz…
A női magazin képvielője szívélyesen üdvözölt mindenkit, majd bejelentette: következik a MEGLEPETÉS!
Az előtérből már ismerős matrózruhás fiúk vonultak be a vászon elé. Megszólalt a zene. Táncolni kezdtek, és egyre több ruhadarab került le a földre. Wooow, Chippendale-show!
A férjem döbbenten ült mellettem, mozdulatlanul, arckifejezésére nincsenek szavak. Nem szóltam egy szót sem, próbáltam átadni magam a látványnak. Nehogymár most lépjünk le, még lemaradok a legjobb részről. Ezek a felsőtestek…
A csajok egyre jobban sikítoztak, tapsoltak, a hangulat a tetőfokára hágott. Ahogy az utolsó előtti ruhadarabhoz értek, biztos a cider tette, de az én számat is elhagyta némi sikoly.
Már ugrottam volna fel a székből…amikor valaki megszorította a kezem. Jaaaj a férjem. Bakker..
Nem szóltam, rá sem néztem. Szépen visszaültem a helyemre, és végignéztük a filmet.
A film végeztével elindultunk az autó felé. Ő nem kérdezett, én nem beszéltem. Vajon melyikünk töri meg a csendet? Ő vagy én? Én nem beszélek, az tuti.
Hazaérve rám nézett: na hogy tetszett a film? Tetszett, mormoltam magamban, és neked? Ekkor már nem bírtam tovább, éktelen röhögésben törtem ki. Szerencsére a páromnak is van humorérzéke. Nevettünk a hülye helyzeten, a félresikerült estén.
Ez volt az a nap, amikor megállapodást kötöttünk: a későbbiekben sci-fi, kaland, akciófilm jöhet, a többit nézzem meg inkább mással, bárki mással, csak ne vele…
Ha tetszett, és nem szeretnél lemaradni a következő sztoriról sem, kövess a Facebookon, vagy iratkozz fel a blogkövető hírlevélre.
Be the first to comment