Nem is olyan régen bevezettél néhány egyszerű szabályt. Az első szabályt az alábbi sajnálatos igazság szülte: a rock és popsztárok mostanában igen hamar átmennek fényes alagúton (a fiúk szerint csak hazamennek, mert a Men in Black minden szava igaz) így ha nem akarsz lemaradni arról, hogy élőben láthasd őket, akkor bizony lépned kell. A szabály tehát annyi, hogy a környékedre érkező, fiatalon rajongásod tárgyát képező énekes vagy zenekar koncertjén kötelező a résztvétel.
A szabály akkor jó, ha be is tartják. De mi van akkor, ha ez a bizonyos zenekar egy zenei fesztiválra érkezik csak Magyarországra? Mi lenne? Az öreg csókák fesztiválozni mennek.
Hiába hallottak ezt – azt, az egyetértés teljes. Öreg csóka nem vén csóka, mennek és kész. Mivel ez a bizonyos együttes (Depeche Mode) a 80-as években volt a legnépszerűbb, így bíznak benne, hogy ezen a koncerten nem 20 év lesz az átlagéletkor.
El is jött a nap, a koncert napja. Irány a cél! Előtte azonban még szükséges némi előkészület.
30 éve még az volt a legnagyobb gond, hogy hogyan csempésszük ki a szülőknek nem tetsző rucit otthonról, most másféle gondok vannak. „Csókapapa” a vitaminját és a fásliját pakolgatja, „Csókamama” a gyógyszereit csomagolja. Ki – ki visszaszalad az otthon hagyott szemüvegéért, aztán a váltóruháért eső idejére, na meg egy pót kényelmes cipőért ha esetleg az egyes számú elázna.
Végre elindulnak.
Tudod kicsim, én a Duran Durant mindig jobban szerettem – dobja be Csókapapa teljesen váratlanul. Csókamama nagyot nyel és villámot szór a szeme – ez egy nagyon rossz poén, amin még hosszú percek után is röhögnek. No főleg azon, hogy fiókájuk nemigen érti, hogy mi is ezzel a probléma.
Fénykorukban valószínűleg egy kis alapozás mellett döntöttek volna, most viszont inkább megnézik az Eszterházy kastélyt, és felfedezik Sopron városát.
5 körül már térdig járták a lábukat, de még hol van a nap vége, kávé-kóla kombóval erősítenek.
Irány a helyszín!
Dugó, tömött, üres parkolóhely nélküli utcák, mérges lakók, mindenhol gyalogló emberek, kígyózó sorok, lassú beléptetés, zuhogó eső, ügyeskedő beelőző emberek, óriási tömeg.
No nem baj, itt vagyunk. Parkolás és beléptetés 1 óra, sörhöz jutás 15 perc – hát eddigre már a húrok közé, akarom mondani a billentyűk közé csaptak a fiúk.
A közönség vegyes – fesztiválközönség – sok „elsőbálozó”, akiknek kicsit idegen ez a furcsa fekete , kissé depresszív világ, de van itt sok kortárs korú is.
35.000 ember. 20.000 előtted – 15.000 mögötted – sártenger. Sebaj, van váltócipőd, irány a dagonya!
A koncert jó, felcsendülnek a jól ismert dallamok – a tánc még megy, az éneklés is, az ugrálás na az nem, de ez kizárólag a sár hibája 🙂
Mutatod a fiókádnak, hogy hogyan is táncoltak, hogyan illett erre a zenére táncolni a diszkóban régen. Ennyi?!? – kérdezte halkan. Hát ennyi. Ez nem egy amcsi musical fiam 🙂
Fantasztikus este volt, némi hiányérzettel. Két szám mindenképpen hiányzott, a ráadás elmaradt, a közönség szétszéledt. A fesztivál érdekes, olyan mint egy külön kis falu, egy hangos, zajos világ, rengeteg színes látnivalóval, szórakozási lehetőséggel.
Úgy érzed, most igazán lenne kedved maradni. Kicsit körülnézni, elvegyülni, ide-oda benézni. De nincs mese, lassan éjfél, indulni kell, hosszú még az út.
Dugó, városból araszolás ki, irány a vidéki ház.
Éjjel 2 óra, hazaértek – 170 km – 15 őz, 4 róka ( ennyi az út mellett álló öngyilkosjelölt létszám). Szerencsére egy sem esett áldozatul.
Másnap 11-ig a nagy lábujjaidon kívül sok mindent nem tudtál megmozdítani, de sebaj. Holnap majd új nap virrad.
Na és mi a helyzet az első szabállyal? Mi lenne, folytatják.
06.29-én a Csókacsapat két újabb, még öregebb (60-as) taggal kiegészülve, újra akcióba lendül. A helyszín a Budapest Park – Demjén koncert.
Találkozunk? Találkozzunk!
Be the first to comment