Trabant: egy autó melyre akár 5 évet vártunk. Egy autó, melyet a vicc szerint két ember készített, az egyik hajtogatta, a másik ragasztotta. Kultikus darab, ami valahogy a kor szimbólumává vált.
Talán az egyik utolsó budapesti Trabant volt a családunk tulajdonában. Apósom megmagyarázhatatlan módon ragaszkodott hozzá, úgy szerette akár egy családtagot. A családtag időnként gyengélkedett, és bár hiába volt egy fél Trabant alkatrész formájában a pincében, olyan sohasem volt, amire neki szüksége lett volna. Maradt a volt NDK, és az eBay. Trabihoz érkeztek az életmentő alkatrészek.
Ha meggyógyult, boldogan pöfögött, és jellegzetes „illata” lengte be az egész környéket. Ha útra kelt, nagyon népszerű volt. A legjobban azt szerette, ha gazdája 193 cm-es unokája ült az anyósülésen, és hátul is voltak utasok, a népszerűség, és az ováció nem maradt el.
A mellette elhaladó autók irigy dudálása, a gazdák fütyülése, és mutogatása megerősítette abban, hogy Ő különleges. Ilyenkor egy picit mindig nagyobbnak tűnt.
Aztán sajnos megöregedett, és gazdája lecserélte egy S betűs autóra. Szomorú volt. Mit tudhat ez az S betűs, amit ő nem? Tud egyáltalán a kipufogójával durranatni, vagy lángot lehelni? Mert ő tudott, és erre nagyon büszke is volt.
Úgy hallotta vidékre megy. Nem is rossz, egy nap alatt lett új gazdája, ez megelégedettséggel, és büszkeséggel töltötte el. Várják a végtelen mezők, és a vidéki csend és nyugalom!
Viszlát Trabikám, köszönjük a 25 évet, melyet velünk töltöttél! Kívánunk hosszú, boldog nyugdíjas éveket. Utólag már picit sajnáljuk, hogy megváltunk tőled, rájöttünk, a Trabant nem egy autó, hanem egy ÉLETÉRZÉS.
Be the first to comment