Naív vagyok.
Hiába a 45 eltöltött évem. Még mindig elhiszem, ha valaki valamit mond, vagy ígér, az úgy lesz.
Naív vagyok.
Hiszek egy világban, melyben minden munka fontos. Nem nézem üvegnek azokat az embereket akik egyszerűbb munkával keresik a kenyerüket. Felnézek rájuk. Próbálják kis pénzből eltartani a családjukat, küzdenek.
Naív vagyok.
Hiszem, hogy mindenre van megoldás, mindent meg lehet oldani, mindent meg lehet beszélni.
Sajnos a világ nem így működik. El kell gondolkodnom a naivitásom helytállóságán.
Eltűnt emberek, be nem tartott ígéretek, ki nem fizetett munkadíjak.
A több éves tartozások – mely munkák elvégzése helyett inkább a pihenést választottam volna – összességében egy új autó árát tesznek ki. Mi van a kezemben? Az elvégzett munkám eredménye, melyet nem tarthatok vissza. Hogy miért nem? Mert megfenyegettek. Végülis én vagyok a rossz, aki évekig ingyen dolgozott. Mert naív voltam, és vakon hittem az emberekben. Hittem, hogy változik a helyzet és helyrejön minden.
Az adott szó és kézfogás – hallom sokszor ezt a fordulatot külföldi üzletemberek szájából. A megállapodás megszületett szóban, kézfogással. Ez a legtöbb nyugati üzletember számára garancia a munka elvégzésére, és a korrekt elszámolásra.
Minden alkalommal elgondolkodom, mit mondjak neki. Mondjam azt, hogy ember ez itt Magyarország, itt még az írott szerződés, a befogadott számla sem garancia? Hogy több olyan cég van, melyek kizárólag azért alakultak, hogy kisemmizzenek másokat? Hogy a régióban itt a legrosszabb a fizétési morál?
Hogyan mondhatnám? Hisz ez én hazám. Nem mondhatom el, azonnal a határon túlra futna.
Na és velem mi legyen? Menjek el én is? Hagyjam itt ezt az országot? Válasszak egy olyan lakhelyet ahol számít az adott szó és kézfogás? Ahol korrekten kifizetik az elvégzett munkát, és talán görcsmentesen, nyugodtan lehet alkotni, dolgozni?
Nem megyek el. Mindenki nem mehet el.
Hiszem, hogy lesz majd egy szebb holnap. Hiszem, hogy holnap az elromlott fűtést is megcsinálja az a szerelő, aki három napja mindig másnap reggelre ígéri a javítást, és megszűnik végre a télvíz idéjén való jéghideg vízben fürdés és fagyoskodás.
Talán holnapra nekem is elmúlik a naivitásom, és soha többet nem dolgozom ingyen.
És igen, holnap elmondom a gyermekemnek azt, hogy miért éri meg korrektnek, és megbízhatónak lenni. Változnunk kell. Másképpen nem megy. Ez így nem jó, változtassunk rajta. Mindannyian.
Teljesen egyet értek veled.Napokig írhatnám a dolgokat de én is arra várok hogy lesz ez még jobb és szebb.
Ez a jelenség nem mai és nem a magyar emberek tulajdonsága. Így volt ez évtizedekkel (évszázadokkal) ezelőtt és nem csak hazánkban. Sok évet éltem külföldön, különböző kultúrákban és sajnálattal mondom, hogy a világ minden szegletében találkozhatunk hamis, szélhámos, megbízhatatlan emberekkel. Pesszimista vagyok, nem lesz jobb!